Özönvízre 30 fok

Mandulás sajtos puha omlós süteményt és egy cseresznyét majszolok épp egy padon ülve. Del van, megalltam pihenni, bar a mai tavot nem viszem tulzasba amugy sem. Paudorfig, illetve Ober..valahova akarok ma eljutni, ott kapok ma szallast. Mellettem dombok, felettem cseresznyék mosolyognak, alattam kis pincesor. Tűz a nap, de en arnyekban ulok, tokeletes komforterzet. Csak a beragasztott lábaim árulkodnak a tegnapi nap szörnyűségeiről. Belekeveredtem ugyanis egy kisebb özönvízbe. Ébredés Siegersdorfban, a csodás kis fahaziko galériáján, Franz, vagy lehet valaki más hozta a reggelimet, negyed 8 -kor, úgy ugrottam le a kopogásra, meg aludtam, csak fel 8 ra vartam. Zuhog az eső, nyugtáztam.. na akkor nem sietek, megvárom meg eláll. Összefüggő szürke felhők, szinte nem látni tőlük semmit. A medence csak úgy nyeli be az esocseppeket. Minden tiszta víz. Reggelizek, pakolászok, már 9 óra, indulnom kéne, hisz ma több mint 30 km áll előttem. Az eső nem akar szűnni. Sőt a felhőket elnézve ez egész nap nem fog szűnni. Na mi legyen.. vizes cipőben nem akarok cuppogni, az egyenes út az újabb vízhólyagokhoz.. de van egy frankó tûra szandálom, amit Győrben vettem, Vízy Peti a vándor ajánlására. Ő is Győrben vette nagy Caminoja kozben a hiperextratutijò szandálját, s én sem csalodtam benne. Sikerült 15 ezerért vennem egy Lafumàt, ami nem egy rossz ár. Tuti kis turaboltban. Kaposváron nem sikerült ilyet beszereznem, a tura választékunk nem éppen nagy. Kimondott tura bolt nincs is Kaposváron, ami volt az is megszűnt, na de mázli, hogy Győrben van! Viszont új szandál, tehát pár méternél többet meg nem volt a lábamon, az is súly nelkul, tehat nincs betörve. Mindegy, választhatok, egész nap vizes cipőben, zokniban, vagy kap egy esélyt az új szandál.. adjunk egy esélyt.. Viszlát Siegersdorf, viszlát te csoda, drága kis házikóm, kis medencém es mediterrán stílusú relax helyem, oh, ugye meg látjuk egymást! Oly jo volt itt lenni, maradnek meg egy hetet, vagy akar ide is költöznék! Érzékeny bucsu minden bútordarabról, majd vágjunk neki az esőnek, a mezítlábas szandálban.. ahogy befolyik úgy ki is folyik, nem lesz gond. A faluból egy hídon kellett átjönni, majd balra fordulni. Jelet nem láttam , raerzesre jobbra fordultam. Az irány jó is lett volna, csak az ut épp nem arra vitt, hanem vissza a faluba.. csak arra lettem figyelmes megint itt a Siegersdorf felirat, majd a kis ház :D oh, hat nem gondoltam ilyen hamar viszontlátjuk egymást.. tettem egy tisztelet kört a faluban.. -oké, hogy imádom Sidgersdorfot, na de -szakad az eső, hol van még Herzogenburg, ideje lenne tényleg elindulnom, nem igazan kalkuláltam be tiszteletkoroket 😀 na de hol ronthattam el? Behúzódtam vmi alà, aztán előkaptam a térképet.. ja, igen, az ut először balra visz a folyón tul. . Na akkor vissza.. A folyón túl balra pár méterrel arrèbb ott is volt a sárga Jacobsweg jelzőtábla. Na most már nem teveszthetlek szem elol, az esőben nem akarok térképet nézni! Amúgy nem panaszkodhatom a Jacobsweg táblákra, frankon ki van jelölve az ut! Ezután már tényleg nem kellett térkép. Szandálom egész jó, kényelmes, és ami tetszik, hogy nem ragad bele a sár. És a víz kifolyik mindenhol, nem tartja a vizet.. Na igen, ez jellemző a szandálok 100 % - ára :D 9 km Würmla, gondoltam ott állok meg először. Az eso csak szakadt.. semmi jel nem utalt arra, hogy szeretne elállni. Nesze neked vándor, szívjál csak! Röhögött rajtam. Az esokabat ugyan mindent beborit, de ekkora eso ellen sajnos csak a szkafander véd meg. Ereztem, hogy nedvesedik át a pulóverem , az övtáskám, minden. Csak az elektronikus cuccok az ne ázzanak, ezen paráztam.. Wurmla előtt kicsivel már nagyon szenvedtem, épp egy gyerek üdülő vendégház előtt haladtam el, bevágódtam a teraszára, úgysincs itt senki. Nagy fedett terasz, az ázott vándorok királyi helye. Gyorsan bezacskoztam az elektronikát, miután csináltam 1 - 2 fotót Én es a taskam címmel .. Na ebből ma már nem lesz több fotó, raktam le, a nagytaskaba, ott biztonságosabb neki.. erdon keresztül, s földutakon mentem sokat, kisebb folyók keletkeztek mellettem.. végig vízben mentem, a kereknyomok ugyanis feleltek .. Az ültetvények vízben álltak, a folyók hatalmasra duzzadtak. Ebből árvíz lesz , ha ez így folytatja.. azon gondolkodtam raftingolhatnek is.. Ich bin Dorina a (s)árvízi rafting vándor.. amúgy akkor nem volt olyan vicces.. A víz folyton apró kavicsokat sodort a szandálomba, amiket lehetetlen volt kikergetni, következő lépesnél újra bejöttek. A súrlódástól több helyen is vérezni kezdett a lábam.. folyt a víz s folyt a vèr.. közben bazi nagy baknyulak rohangaltak elottem. Miért kell ez nekem..? Egész napos szakadó esőben normális ember nem indul el. Na de van itt valaki normális? Van itt egyáltalán bárki rajtam kívül ? Ja, nincs. Akor nincs. Átfutott az agyamon pár dolog az esővel küszködve.. hogy az ember mennyire hagyja, hogy a körülmények határozzak meg.. nálunk otthon nagy divat volt az esőben ki nem mozdulni. Emlékszem édesanyám hányszor nem indult el valahova csak azért mert esik. Hatalmas ellenség volt az eső. Katasztrófa, vilagvege. Pedig mennyire lehet élvezni az esőt.. oke, egy darabig. Nekem se jött be 30 km- en keresztül véres lábbal.. De vérzik, fene otteszi, nem érdekelt volna, csak az aggasztott el ne fertőződjön, hiszen bokáig jártam a sáros pocsolyákban. De zarándok láb nem adja könnyen magát, tudja, hogy bírnia kell mindent. Esőben egy más értelmet nyer az ut. Egy másfajta kihívás.. közben tisztít, lemossa a port, a szennyet.. tisztulok én, es tisztul a világ.. ráfér.. rankfér.. Azon imádkoztam csak jussak el Herzogenburgig epsegben.. neha ilyesztoen sűrű erőben tálaltam magam. Az esőtől meg paràbb volt. Csak a Jacobsweg jelek adtak bátorságot, biztonságot. Mert mondom, nem kis esőről beszélünk, hanem ömlő viztömegről. Égszakadás. Éhes voltam szörnyen.. De az ennivaló a táskámban.. ha lerakom tiszta víz lesz, nem akartam az özönvízben nekiállni kotorászni. Így bírnom kellett. Mázli, hogy bereggeliztem az álom fahazban, ugyanis az tartott ki bennem egész nap. Az éhség indulatokat szül, üvöltöztem, miért esel ennyit, kevesebb nem elég ? Állj el te rohadek, éhes vagyok, eéééehes vagyoook... nem érted?? Az a jo a Jacobswegen, kedvemre uvoltozhetek, énekelhetek, amihez épp kedvem van, mert senki nem hallja.. jobb esetben 2_3 túrázóval ha összefutok egy nap.. Esőben meg szó szerint senkivel. Oh, Herzogenburg, tudom, hogy hatalmas kolostorod van kérlek fogadj be, kérlek! Kicsi semmitmondó szarrá ázott vándort, kerleeeek... nagyon remenykedtem..érkezem Herzogenburgba, na vajon mi lesz.. keresem a kolostort, de a tábla jelzi meg 2,5 km..közbe észrevettem egy másikat, az is szép, kopogok, járkálok, sehol senki.. az eső már csendesedik. Amúgy 4re értem Hb- ha, őrült tempót diktáltam, magam is meglepődtem. Nagyon elegem lett a folyamatos ázásból, fázásból. Semmi kedvem nem volt meg 2,5 km- hez, már szédültem az energiavesztestol, de muszáj volt. Utólag azt mondom megérte.. Megtalálom a Stiftet, magyarul kolostor vagy monostor, nem tudom.. Hatalmas es gyönyörű.. akkora, hogy azt se tudom hol kezdjem.. mindegyik besétálok, keresek vmi papot, biztosan segít, max elküld.. jajj , de miert küldene el, hat oly szar állapotban vagyok, kinek lenne szíve kirakni? Abszolút elhessegetem a gondolatot. Jövök megyek az udvaron, mindenhova bemegyek, ami nyitva van. Sehol senki. A papi részleget is megtalálom, kopogok, de semmi. Jól van, én innét el nem megyek.Észreveszek 2 fiatal srácot, bicikliznek az udvarban, msjd beállnak odaahol en vagyok. Na most lecsapok vagy az esőben alszok.. elmakogom nekik angolul , hogy itt szeretnek aludni kihez forduljak? Az egyik aki kb velem 1szinten beszéli az angolt, előkerít egy férfit valamelyik ajtó mögül.. mondja, várják pár percet, beszél a pappal.. mutogatok a polifoamra, amit Bogitól kaptam Bécsben az elveszett helyett, hogy nekem van ilyenem a földön is elalszom, hadd maradjak.. mondja, nyugi, van hely, csak hozza a papot.. pár perc múlva visszatér egy kedves mosolygós pappal, aki maris mutatja a zarándokok szobáját. Jó fejnek tűnik, kedves, meglepődik honnét jövök s hová megyek. Tud angolul, bár bedobom azt a pár német szot is amit tudok. Fullos zarándok szoba, tele emeletes ágyakkal, tiszta albergue feeling.. és ismét csak az enyém!! Juhejj, összejött a szállás, boldogan dobom le a cuccomat, melyik ágyat is válasszam, na melyiket.. fel6 közeledik, mondja az Atya 5 perccel 6 elott visszajön értem, s elvisz vacsorázni. Mar mint a közös étkező helyükre. Jön is, de először egy kis belső kápolnába visz, ahol pár idősebbAtya, meg 1_2 maik férfi ülnek a padokban. Kiderült az esti zsolozsma óra.. néztek ram furán, miféle szerzet ez.. nyilván semmit nem értettem belőle, de nem érdekelt, csak vigyorogtam belül, hogy van szállásom, sőt vacsorám is lesz 😀 s mindezért nem tartozom semmivel. A vacsorát is kb 6-7 férfi társaságában töltöttem.ebből minimum 3 pap volt, a többi fogalmam sincs. Volt egedz idős es egész fiatal is. Jo arcok voltak, kivancdiskodtak az utamrol, érdekelte őket. A mellettem ülő pap hatalmas szalámit kezdett szeletelni, mondtam vega vagyok 😊 előkerült vagy 4-5 felé sajt is, uborka, vaj, barna kenyér. Nem volt hiány semmiben. Tömtem a majmot, igyekeztem szokásaikat tartani, így villával ettem a sajtót en is.. hű de jól esett az étel, Istenem.. egy ilyen nap után.. miutan belaktam, meg elem raktak egy óriási epres habos piskótás sütemény. Ezt mind én? Kérdezem.. persze, egyem csak, ramfer, s közben vigyorogtak. Hat jo, lecsúszott.. akárcsak a Herzigenburgi misebor.. Vacsi után dobtam egy forró zuhanyt, közben láttam tiszta piros meg kiütéses a combom..na frankó, kidörzsölte a vizes rovidgatya.. Az atya invitált a reggeli fel 8-as misére, majd 8- ra a közös reggelire.. Nem kapkodtam el az indulást, 9 körül indultam, ma rövid nap lesz, csak 12 km 😊 nem art, ha kímélem a kisebesedett lábaimat. Cél Paudorf.