Két lábon, egy hátizsákkal kilépni az ismeretlenbe, feladni mindent és valami teljesen mást csinálni, igazán szabaddá válni felemelő, ám egyben félelmetes érzés is! Mert csak halvány elképzelésed lehet arról, hogy mekkora fába vágtad a fejszédet, hogy valójában mit ad az út és miken kell keresztül menned, arról fogalmad sincs!  De ha elindulsz már nem fordulsz vissza, mert ott lebeg a cél, hogy végigcsináld. Bármilyen nehéz is, te mész tovább..
 

Ha pár évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem: „rövidesen végigsétálsz Európán egyszál magadban”, biztos jól kinevetem.. Most ő nevethetne, hogy „ugye én megmondtam” 
Két úton poroszkáltam végig az elmúlt két évben, „Szent Jakab nyomában”, ugyanis mindegyik az El Camino volt. Az első a Camino Frances Spanyolországban, a másik ugyanez csak éppen otthonról, Kaposvárról indultam és 5 országot szeltem át két lábammal. A kisebb út 900 km-ét 1 hónap alatt tettem meg, méltó előszobája lett a 3500 km-es 168 napos nagy utamnak.
 

Ha nincs kis út, nincs nagy se..
 

A kis út valamit nagyon felbolygatott bennem, aminek a végére akartam járni: ki vagyok, mi végre és merre tovább.. véget akartam vetni a kizárólag megélhetésért végzett munkának, az önsajnálatnak, a félelmeimnek, az egyre szürkébb napjaimnak és végre elkezdeni élni, nyitott szívvel, hittel neki menni a világnak és megtapasztalni mindazt, amit eddig nem éltem meg. 
Elengedni a biztonságot, a kényelmet, és átadni magam az ismeretlennek, hogy aztán ismerőssé váljak. Én vagyok az az ember, akivel a létező legtöbb időt töltöm, illene megismerkednünk végre. Ilyesmi gondolatokkal keltem útra.
Az út nem volt könnyű, de annál áldásosabb. Bebizonyította számomra, hogy a világ jó- egyáltalán nem olyan veszélyes, mint mondják-, a világjárás nem csak a gazdagok hóbortja, az emberek segítőkészek, a hitnek ereje van, és a gondviselés valóban működik. Az út megadja kérdéseidre a választ, ha jól kérdezel és aztán figyelsz. 
 

Két utam között filctollat ragadtam és rajzolni kezdtem.. a nagy úton főleg cicákat és Cicazarándokokat rajzoltam. 
Hazatérésem után több helyre hívtak előadni a vándorlásomról, én pedig a kezdeti nehézségek után egyre szívesebben és egyre nyitottabban osztottam meg tapasztalataimat az érdeklődőkkel. Az úton rengeteg szeretetet és motivációt kaptam, igyekszem átadni belőle minél többet azoknak, akik nyitottak rá. Utam jó példa, hogy bármit végig lehet csinálni ha igazán akarjuk. A kitűzött cél vár bennünket, csak annyit kér, hogy tűzzük ki!
 

Honlapom azért készül, hogy részletesebben is bemutassam utamat, saját magamat (hiszen az út velem együtt teljes  ), fontosabb tevékenységeimet, illetve blogomban hasznos tudnivalókkal is ellássam az útra kelni vágyókat. El Caminon kívül másik szerelmem a Balaton Körbebiciklizés, őt sem fogom elhallgatni! Kívánom, hogy ez az oldal hasznos legyen számotokra, és legyen benne sok örömötök!
Vándorina