BK ..azaz Balaton Körbetekerés..
...de ennél sokkal több..nem csak egy tevékenységet foglal magába, hanem azt az érzést, amit most este 22 óra 22 perckor éppen nem tudok megfogalmazni, mert oly fáradt vagyok, hiszen még ki sem pihentem a BK-t..
Hogy mégis átadjam valahogy a lényegét, írok róla, az lesz a legjobb.. 2009-ben hallottam, hogy létezik a Balatoni Bringakörút, magyarul körbe lehet tekerni a Balatont úgy, hogy nem kell kitenni magunkat a főúti veszélyeknek. Mivel kerékpározni is szeretek, annál jobban csak a Balatont, gondoltam ötvözni kéne most már e kettőt. Még az év szeptemberében körbetekertük 2 nap alatt Marina nevű barátnőmmel. Fonyódról indultunk, oda is érkeztünk, Balatonfüreden szálltunk meg, tehát egy napra több, mint 100 km jutott.. ez így oké is lett volna, ha edzünk előtte.. a véresre tört fenekemet leszámítva hatalmas élmény volt és nagyon büszkék voltunk magunkra :) meghódítottuk az egész Balatont!! Hazatérve meséltem pár munkatársamnak, barátomnak, akik szintén kedvet kaptak, így következő évben már 6-an vágtunk neki. Mivel többen voltunk különböző edzettségi szinttel, és nemcsak végigrohanni akartunk, így 4 naposra szerveztük. Azóta is 4 naposak a BK-ink, ez az ideális, hogy beleférjen 1-2 láblógatás, fürdés, útmenti fröccsözés, és az elmaradhatatlan CSK készítés!! CSK azaz csoportkép.. az 1. BK óta e kifejezést használjuk, csoportkép túl hosszú szó, CSK és kész! Ez úgy néz ki, hogy beállítom a gépet önkioldóra, kiabálok, hogy CSééééééKáááááááá, beállunk gyorsan és elkattan a CSK gép.. Gondolom sejtitek, hogy 2009 óta mennyi BK CSK felhalmozódott már.. szerintem meg is osztok1-2-t.. Szóval a 2010-es hatalmasan jól sikerült 6 fős BK tovább terjesztette a BK jóhírét, így következő évben már 9-en indultunk útnak, 7 fiú 2 lány aránnyal.. igaz, ebből 1 főt elvesztettünk Akalinál, de így is 8-an maradtunk! A BK előtt pár nappal rámtört az összetartozás kifejezése vágy, melyet azonnal meg akartam pecsételni 1-1 egyenpólóval, de idő hiányában csak szánalmas kis mintát tudtam összehozni, hiszen rohanni kellett vele a nyomdába! Balaton középen, körbe photoshopból szedett kerékpárok, és egy BK 2010 felirat, teljesen átlagos, semmi extra! Minősége sem lett a legjobb.. a jó munkához idő kell, s ki későn kel, nem lel aranyat, de mi ennek is örültünk akkor! 2011-ben augusztusban is csináltunk egy kivételesen 3 napos BK-t csak úgy páran, 40 fokos melegben az nem volt a legjobb ötlet. A BK híre egyre terjedt, munkatársi és egyéb körökben, egyre jöttek a jelentkezők, hogy "én is akarok a BK-ra menni, én is, én is" stb, így 2012-ben a létszám megduplázódott. Itt már jobban rákészültünk az egységesítésre, kialakult a BK logó, melyet citromsárga anyagból készült 3szög alakú kendőkre nyomattunk, s ugyanezt a logót rakattuk a pólókra is. Vízkék színű pólókon sötétkék minta, nőknek ujjatlan, fiúknak klasszikus. Hirtelen vezérelt ötlettől rajzoltam egy Balaton fölött kerékpározó békát (ha már BK akkor békát nyilván..), valamint egy " szelíd kerékpárosok" feliratot. Legjobb lesz, ha szemléltetem!
2012-es BK CSK - az első hivatalos egyenpóló illetve a citromsárga egyenkendő
BK Logó születése 2012
A 2012-es BK egyéb újdonságokat is magával vont, a citromsárga anyag annyira megihletett, hogy a BK előtti este hirtelen felindulásból festettem egy BK zászlót, mely azóta is velünk lobog minden BK-n!! Továbbá rászikszalagozódott egy zöldbéka a kerékpáromra..
a BK zászló és a szikszalagos béka
Ugorjunk, 2013-hoz! Ez év lett a BK-k legje, a virágkor,minden idők legmagasabb létszámú BK-ja, 21 fő volt! Tömegével jelentkeztek az emberek, már már azon agyaltam kell valami elődöntős válogatás, mi lesz így, hát nem vagyok én őrsvezér! :D Egyrészt hízott a májam, hogy ennyire vonzó a BK, másrészt picit nehéz is volt, hiszen valóban 21 embert összeterelni már nagyobb feladat, mint tizenegy-kettőt.. De a CSK-hoz mindneki fegyelmezetten beállt, ezt szerettem :)
2013-as BK CSK nem a végleges létszámmal
Ahogy a képen is látszik, új pólók készültek, a minta a következőképpen alakult:
Az új tagok kendőutánpótlásáról természetesen gondoskodtunk, enélkül nem lehetett BK-ra jelentkezni. A póló megvásárlása már opcionális volt, de 95%-ban igényt tartottak rá a tagok! 2013-as év nemcsak létszámban, de Balaton Körbetekeréseim számában is igen meghatározó lett, ugyanis 4-szer sikerült csodás tavunkat megkerülnöm. Ekkor voltam először egynapos kerülésen a Spirit of Balaton szervezésében, továbbá szeptemberben is csináltunk még egy 4 napos BK-t, ahova 2 új tag érkezett, s ezután mégegyszer megkerültem 1 nap alatt. Mindemelett a Balatont is sikerült 5-ödik alkalommal átúsznom, így mondhatom sportban nem volt hiány ;-) Mellesleg megjegyzem lelkileg igen nehéz év volt számomra a 2013, talán a sportban éltem ki azt, amit máshogy nem tudtam feldolgozni. Pár gondolat az 1 napos BK-ról: reggel 8-kor indultam és éjjel 1.15-kor érkeztem, valójában nem a gyorsaság volt a cél, hanem a teljesítés. Többször megálltunk, bekaptunk egy nagy esőt, és 1-2 fröccsöt Badacsonyban. Úgy meg nem lehet sietni. De nem is ez a lényeg ;-) másnap pedig majd kiugrott a szivem, emlékszem hogyan ébredtem.. tán soha nem éreztem ezelőtt olyan testi kimerültséget, mint akkor.. szerencsére egy nap alatt regenerálódtam a vitaminoktól és ásványi anyagoktól, szőlőcukortól, víztől, stb. 1 napos BK az nem az élvezetről, a nézegetésről szól, inkább csak egy erőpróbának tekintettem. Jó élmény volt, büszke voltam magamra, hogy megcsináltam! Az őszi 1 napost már valahogy jobban bírtam, másnap nem hullottam atomjaimra.. talán köszönhettem mindezt a diákcsemegének, melyet folymatosan toltam magamba még menet közben is.. :D
diákcsemege döntögetés hatalmas menetszélben
Na ennyit 2013-ról, most egy nagy ugrás következik, ugyanis bármilyen szomorú is ezt hallani, 2014-ben nem szerveztem BK-t!! Akkor egy Dráva menti kerékpártúrán voltunk Olaszország csücskétől, a Dráva folyó eredésétől indultunk Ausztrián, Szlovénián át. Gyönyörű tájak voltak, kétségtelen. De nem volt BK, s ezt utólag bánom.. most már mindegy.. 2015-re annyira kiéheztünk a BK-ra, hogy egy brutál szeretetteljes és eszméletlen csudajó hipertotálzsír BK-t sikerült összehoznunk! Csak szuperlativuszokban tudnék róla beszélni.. bejött, na! Jól felszívtam magam, és 1 év leeresztés után ismét mozgósítottam minden BK energiámat, készültek pólók, új mintával, mindjárt be is dobom ide:
a pultnak támaszkodó fröccsöző béka, aki döntés előtt áll..igyon vagy tekerjen.. természetesen a tekerést választotta ;-)
Készültem BK-imnak BK kvízjátékkal, továbbá megválasztottuk a BK királyt. Szavazni lehetett a BK legnépszerűbb tagjára, aki valamivel kiemelkedik a többi közül bármilyen meghatározó tulajdonságával. Természetsen a BK szervezőre nem lehetett szavazni, a BK etikai kódex tiltotta :) Makovei Zsolt lett a 2015-ös BéKa király, remélem nem haragszik, hogy nyilvánosságra hozom. Volt még valami kis nyereményjáték is, ahol kis figurákat lehetett nyerni, de arra már nem emlékszem. Jó érzés volt, hogy tehettem valamit a többiekért, olyat, amivel örömet szereztem nekik. Frankó volt az egész, tényleg! Vilhelm Ági pedig kis sárga BK logós jelvényekkel ajándékozta meg a csapatot! Ismét történt újítás az egységünk kifejezésének történetében :)
egyenpólós CSK Balatonvilágoson.. a zászló is lobog :)
Maki Zsolt a "legkirályabb Béka" kitűntetésével és a kis festett bringakörutas fatábla nyereményével
2015 meghatározó év volt számomra, hiszen akkor készültem az El Caminora, amire aztán el is mentem. BK-s barátaim nagy erőt adtak a készülődésben, igazán kitettek magukért. Még búcsú BK-s bulim is volt Balatonlellén Reniék nyaralójában, ami az éves BK bulik színhelye. Boldog vagyok, ha arra gondolok, hogy ilyen barátaim vannak. Tőlük kaptam útinaplómat is, amibe útrabocsájtós bejegyzéseket írtak nekem. Igen, még lufik is voltak, meg BK album.. meg sírás a meghatódottságtól..
Éppen ezért volt számomra különösen nehéz az idei, a 2016-os BK.. erre talán egy picit több szót fordítok most.. Egyetlen szabad 7végém maradt a nagy ÚT előtt, melyet BK-ra tudtam fordítani, így ez a május 5-8 hétvégére esett. Nem akartam nagy dobra verni, most bevallom nem vágytam a sokaságra, csak a "kemény maggal" akartam lenni, akiket igazán barátaimnak mondok, mégha távol is vagyunk egymástól. Így nem kommuniáltam nagyon a BK-t. Sajnos volt 1-2 BK-s, akik különböző okokból nem tudtak velünk tekerni. Megkértem Renit és Rékát, hogy segítsenek a szállásszervezésben, nekem nem igen volt rá kapacitásom. Közbejött egy nagyon szomorú dolog, unokatestvérem nagymamája váratlanul meghalt, és a végső búcsúja csütörtökre esett, a BK első napjára. Nem akartam átszervezni, nem is volt nagyon más lehetőség, így kitaláltam, hogy a búcsú után fogok a többiek után tekerni, induljanak el nélkülem. Szerdán este mentem ki a Balcsira, a vonatozást írással töltöttem: Május 4, szerda este: Zötyögök a vonattal Fonyód felé. Végre hátradőlhetek egy kicsit. Lábam alatt a bicikli, kosárban a sárga nyilas Caminos táskám, tavaly vettem Santiagoban. Most minden olyan bizonytalan. Fáradt vagyok, megviselt ez a hét, folyton stresszelek. Miért jó ez? Mindent 100 %-osan akarok, és épp ezért nem lesz az semmi. Megint a sírás kerülget. Egyedül érzem magam. Egyetlen támaszom a kerékpárom. Mindegy, ez van most. Holnap már a barátaimmal együtt leszek. Körbetekerjük a Balcsit. Eszembejutnak a régi BK-k, mikor oly sokan voltunk együtt, a 2012, a virágkor, a bemutatkozó esték, a BK CSÉT, a rengeteg CSK, a sok közös élmény. Potyognak a könnyeim, a biciklin a zöld béka bólogat. Igazán átengedem magam a nosztalgiának, ami nem jó, mert csak visszafelé visz. De most jól esik engedni, mégha fáj is. Most kimarad a közös vonatozás Fonyódra, a Fábián Pékség, az óriási melange és a még nagyobb kókusz kocka. 1 nappal korábban jövök, mint a többiek, holnap Zalaegerszegre megyünk a temetésre. Megrázó lesz, tudom. A többiek után tekerek majd ha visszaértünk, de legjobb esetben is csak Kenesén, a szálláson érem őket utol. Első napi BK-m egyedüli lesz mindenféle értelemben. Hiányoznak a többiek. Furcsa lesz nélkülük. Nem tudom, vajon nekik is furcsa lesz nélkülem? A reggeli közös gyülekezőnek van egy sajátos hangulata. Mindig én értem utolsónak az állomásra. Hiányzik az indulás otthonról, a kapkodás, betömni még a kimaradt cuccokat, a táska felkötözés őrült tempóban, a zászló beszúrás, a kendő felkötés, s a roham-tekerés az állomásra, ahol a többiek már izgulnak.. Biciklimet még felpréseljük valahogy a vonatra, ami 2 mp múlva indul.. Most pólónk sincsen, nem volt idő csináltatni.. sebaj, visszük a tavalyiakat. Fél órát áll a vonat Somogyjádon, be kell várnunk egy hasonló pöfögő Piroska vonatot. Sötét lesz mire kiérek. A jéghideg nyaralóba. Az idő elég pocsék, esős, hideg.. fűtés nincs. Remélem a BK-n szép idő lesz. Szerencsére van nálam jófajta házi barack, a többieknek szántam holnapra.. Fél 9-re értem Fonyódra, a kaller lesegítette biciklimet a vonatról.. szemerkélő eső, csapkod a szél összevissza. Fonyód állomás. Az indulás és az érkezés színhelye. Sok emlék fűz Fonyódhoz, az állomáshoz, a mólóhoz, a hegyhez, az egész városhoz... Áthaladok az aluljárón, tele új falfestményekkel, csak bámulom, marha jól néz ki.. mennyire festenék én is falra, sosem próbáltam még.. cicazarándokokat, vagy bármit! Elindulok a bicikli úton Alsóbélatelep felé. Kihalt minden, 1-2 bicajos jön szembe. Szemerkél az eső, fúj a szél, totál sötét van. Mázli, hogy legalább első világításom van.. Néha jobbra pillantok, látom a Balatont. Egy pillanatra feledteti minden rossz érzésemet. Imádom a Balatont! Órákig bírom nézni. A naplementének még látszanak a foszlányai, épp a Badacsony mellett. Gyönyörű. Tekerek tovább. Lassan, nem sietek. Rövidke szakasz a Fonyód-Alsóbélatelep, húznám az időt. Nincs kedvem megérkezni a nyaralóba. Végigtekerném az éjszakát. Még az eső se érdekelne. Kitekerném magamból a rossz érzéseket. Majd holnap. Megérkezek a nyaralóhoz, egyetlen autó sem áll a környéken, minden kihalt. Egy többlakásos társas appartmanház, a mienk az 1. emeleten van. Az egész házban én leszek egyedül, nyugtázom. Szeretnék minél előbb bejutni a házba, annyira rémisztő ez a kihaltság.. de nem találom el a kulcsot.. 6.-ra sikerül. Belépek, s rájövök, hogy a kinti kihaltságnál már csak a belső a rémisztőbb. Én és a kihalt lépcsőhá. De nem félek. Egy zarándok nem fél. Szél süvít a farkasok vonyító hangján, gyanús árnyak jelennek meg a ház falán. Gyorsan magamrazárom a lépcsőházat, s tuszkolom fel biciklimet az emeletre. Minden rendben, de gondolataim egyre a nyaraló mellett tátongó óriási kihalt szellemjárta étteremre terelődnek. Környéke még nappal is félelmetes, kitört ablakok, ajtók, hiányos csempéjű terasz, elburjánzott növényzet.. Gazdátlan épület, bárki bemehet. Csak a cégér emlékeztet arra, itt valaha egy étterem volt. A legenda szerint akit éberen ér el az éjfél a nyaraló mértani középpontjában, fülét edények csörömpölése és az önfeledt vendégek hahotázó hangja ütheti meg.. mindegy végülis. Lezárom a bicajt a lépcsőfordulóban, majd benyitok a nyaralóba.. Jéghidegség, az állapotok arra emlékeztetnek az elmúlt szezon óta nem járt itt senki. Meg fogok fagyni, nyugtázom. De előtte még töltök magamnak egy welcome drinket, mert megérdemlem. Ilyen rémisztő események után.. Abból a jófajta házi barackból.. a nyelv - és torokzsibbasztóból.. Isten hozott a nyaralóban! Lehúzom, majd lemegyek a partra. Látni akarom a Balatont, vagy ha nem is látom a sötéttől, hallani, érezni hogy ott van. Öltözetem széldzseki + esőkabát, nem bízom a véletlenre. A szél alákap, majdnem átrepít a túlpartra. Badacsonyt csak szombatra terveztük a többiekkel, így nem hagyom magam. Ahogy közeledek a vízhez megpillantok egy hatalmas testű kutya árnyat, a parton rohangál fel-alá, gazdátlan, mint a szellemjárta étterem.. vagy ez nem is kutya? csak egy kísértet? Nem számít, egy zarándok nem fél.. csak elege lett a szellemekből, vadkutyákból és a farkasvonyító szélből, így visszamegy a "biztonságos" nyaralóba, s elteszi magát másnapra.. Túléltem az éjszakát rémálmok és baljós árnyak nélkül, a nap is kisütött, a tegnapi zord időnek nyoma veszett.. (...) Fél 3 körül értünk vissza Zalaegerszegről, Ádám nagymamájának végső búcsújáról.. Az elmúlással sosem könnyű szembesülni.. megrázó, megható és egyben felemelő volt. Gyönyörű búcsúbeszédet hallottunk, annyira személyes volt, annyira megérintő.. Egy Nagymama elvesztése, egy Édesanya elvesztése.. fájdalmas lehet, szörnyen fájdalmas.. ezt senki nem akarja!! Nem akarok ebbe belemenni, de muszáj volt leírnom, hogy tudjátok, ilyen hangulattal indultam neki délután fél 4-kor a BK-nak! Akkor a többiek már Siófokon jártak! Talán jó is volt kicsit egyedül. Hihetetlen szabadságérzésem lett, Lellén tartottam első pihenőmet egy gyönyörű partszakaszon, ahol fürjtojásokat tömtem magamba dióval, sajttal és friss kiflivel.. sütött a nap, gyönyörű volt minden! Lelle után csak egyetlen kisebb megállót tartottam, ész nélkül tekertem, mintha utol akarnám érni a többieket.. pedig esélyem egyenlő volt a 0-val.. Gondoltam, ha már őket nem érem be, legalább a naplementét csípjem el Balatonvilágoson. Annyira imádkoztam, hogy így legyen! Látni akartam! Nem nyugodhat le nélkülem! Elértem a rettegett, bringások rémálma világosi emelkedőt.. na vajon felmegy rajta a bicaj? Eddig minden BK-n kitekertem, de most, edzetlenül? Tekerek, tekerek, már 2-esbe raktam a biciklit, látom, felújították az emelkedőt, meredekebb, mint valaha.. Megvolt :) Rettegett egy szakasz, de enélkül nem lenne BK a BK.. Jövök Nap, ne menj még le, várj meg! Vágtattam a Világosi Magaspart felé a bicikliúton, majd elérve azt, elszomorodtam, lement a Nap.. nélkülem.. hogy tehette!? Oh, bolondját járatták velem a felhők, csak eltakarták a gyönyörű izzó óriási tűzgömböt.. hirtelen előbújt a naplemente! Örültem, mint egy gyerek, hát mégis megvárt! Miért is kételkedtem? Mikor be lett ígérve.. Végignéztük a biciklimmel, megvártuk, amíg az óriási gyönyörűség eltűnik a horizonton, a narancssárga arany égbolton. Ugyanaz a Nap megy le és ugynaz a Nap kel fel mindenütt.. és mégis mennyivel más, és mennyivel mást jelent.. eszembejut a Finisterrei naplemente és az a naplemente is, amit egyszer az osztrák Alpokból néztem.. amit akkor nem kellett volna látnom.. vagyis nem onnét.. vagyis nem vele.. Na vissza a BK-hoz.. Elengedtük a napot, s megállás nélkül tekertem Akarattyáig, a körforgalomig. Szerettem volna még sötétedés nélkül megérkezni. Felhívtam Andrást, hol vannak pontosan. Mondta, hogy a körforgalomtól még igen messze, tekerjek csak végig a bicikli úton, jó sokáig, a város után végig az erdős szakaszon, s egyszer csak ott lesz. Nem gondoltam, hogy ilyen messze lesz, tekerek csak tekerek, már teljes a sötétség, elérem az erdős szakaszt, sehol egy lélek, egyetlen biciklissel sem találkoztam többet, (ki az az őrült, aki sötétben BK-zik..), kihalt bicajút, kétoldalt sűrű erdő, a lehető leggyorsabban tekerek, nem akarom a baljós ágropogásokat hallani az erdőből.. az illatok viszont fantasztikusak, szívom a levegőt, szívom.. Egyszer csak vége az erdős szakasznak, ismét feltűnik a főút és a Balaton.. na frankó, túljöttem... a sötétben nem vettem észre az üdülő tábláját. Ismét Andrást hívtam, immár vagy 5-ödször, kijöttek elém zseblámpával és egy sörrel, örültem :) Fél 10-re érkeztem, kiderült a többiek is csak egy órája.. sokat CSK-ztak az úton, meg defektet szereltek.. Jó volt velük találkozni, nagyon! Végre kezdődhet az igazi BK számomra is! Emeleteságyas szobákban aludtunk 4-4-en, tiszta Albergue feeling..
