Világgá megyek
Egyszer már majdnem sikerült, de a Világ végén visszafordultam.. hagytam még egy kis időt magamnak.. meglátom mit mond az élet a világvége után.. - Ne szórakozz, most már tényleg menjél világgá! De úgy tisztességesen! A saját belső hangjával mégsem vitatkozhat az ember.. Tavaly ősszel egy hónapot, azaz 34 napot töltöttem az El Camino legnépszerűbb, Spanyol országi szakaszán, másnéven a Camino Frances-n. Akkor 34 éves voltam, minden évemre jutott egy nap. Most 35 vagyok és 3500 km-re készülök.. minden évemre 100 km! Ez nem tudatos, csak érdekes.. Ha már a számok beszélnek.. egyik nap az ágyon ülve rámeredtem határidőnaplómra, s mantrázni kezdtem magamban.. húsz, tizenhat, húsz tizenhat, húsz tizenhat... Oké, 2016 van, de miért ilyen tagolva mondogatom, de ismerős ez a szám.. húsz tizenhat.. akkor jöttem rá, hogy személyi számom utolsó 4 számjegye. Az én egyedi azonosítóm 2016.. mikor induljak, ha nem idén? Egyértelmű jelnek vettem.. Ha már jel, akkor... a név kötelez.. Dorina, Dorina.. milyen csodálatos hivatás illhet e névhez, mely egy tarisznyát magára kap, s betűivel egyesülni képes? na...? ugye ugye? ;-) Bevezetésnek ennyi bőven elég, rátérek a lényegre.. Június 1-jén útra kelek.. főként a tavaly megtett El Camino ihlette az elhatározást.. akkor repülővel utaztam a kezdőpontra, idén ezt kihagyom. Azt mondják biztonságosabb 2 lábbal a földön járni.. :) El Camino, csak kicsit másként.. szülővárosomból, Kaposvárról, annak Szent Jakabi kolostorromjától indulok, és két lábamon egy hátizsákkal végigsétálok a zarándokúton, közel 3500 km-en keresztül. Ha már zarándoklat, akkor úgy az igazi, ha itthonról kezdem.. aztán elmegyek a Szt.Jakabi kolostorromokhoz (Kaposvár egyik városrésze), mert személyesen akarom Jakabot meginvitálni kísérőmnek.. Remélem nem éri majd váratlanul.. jó, lehet üzenek neki addig is, készüljön csak! Nem lesz velem könnyű dolga, de tényleg! Jobb, ha felkészül! Ha minden terv szerint alakul, akkor a magyar szakaszra Jakabon kívül lesz még egy utitársam Berci személyében. Berciről tudni kell, hogy ő is szeret sétálni.. tavaly ő volt a hivatalos utitársam a Caminon. Azóta jó barátokká váltunk, bár ha ezt elolvassa lehet idekommenteli, hogy "nem is igaz, csak szeretnéd" és közben gonoszul nevet hozzá.. Mi így együtt, meg még aki jönni szeretne, Igal felé vesszük az irányt, majd Szántódnál átkelünk a Balatonon, s Pannonhalmánál becsatlakozunk az El Camino magyarországi, jelzésekkel ellátott útszakaszára. Onnét már a hivatalos zarándokúton megyünk végig Győr felé. Az utam Bécs felé visz tovább, egész Ausztrián, Svájcon, Franciaországon, végül átadom magam az "ősi" spanyol Caminonak.. Igen, ezt tervezem, de a gyakorlatban alakulhatnak másképp is a dolgok.. nem akarok szigorú szabályokat felállítani magamnak, mert most nem ez a lényeg. Aki szeretne többet tudni a magyar Szent Jakab útról, itt tud tájékozódni: http://www.szentjakabut.hu/hu/szent-jakab-ut/magyar-szent-jakab-zarandokut-tortenete Tervezett útvonalamat pedig itt tekinthetitek meg: https://www.google.com/maps/d/viewer?mid=z1D0wj-9s6TA.kKXibxXm_1NE Érdekes, ahogy megszületett bennem a döntés, érzem, hogy valaki, mintha egyengetné az utamat..lehet, hogy Jakab kiszimatolta mire készülök, s már dolgozik? Hogy példával szemléltessem, Édesanyám felajánlotta, hogy eladja a 4 részes ülőgarnitúráját, s az árát nekem adja támogatva ezzel utamat.. hogy ő se maradjon csupasz lakásban, felajánlottam az én kanapémat cserébe, nekem úgyis 2 van. De mindegy, ez most senkit nem érdekel, mint ahogy az sem, hogy alig fért be a szobába, olyan kicsire tervezték az ajtókat a 70-es években, nem is értem.. vagy a kanapék lettek túl nagyok az ezredforduló után? De most tényleg, miről szól ez a blog? Kit érdekel az elcseszett ajtónyílásom, amikor mindenki a vándorutat várja! Na, lényeg, hogy nem sok reményünk volt az eladásban, mert manapság nehéz használt bútort eladni... Másnapra már el is kelt.. Micsoda bizonyosság ez egy jó induláshoz! Persze, azért nem volt könnyű ez a döntés! Az egy dolog, hogy ábrándoztam róla, de amikor kimondtam, felvállaltam.. az már keményebb volt.. amíg csak ábrándozunk valamiről nincs felelősség, de amikor kimondjuk, na onnantól súlya van és következményei! De vállalom valamennyit, mert érzem, hogy ezt szeretném. Minden döntésben ott vannak a kétségek, ez teljesen természetes! Most már e kétségek egyre halványodnak, úgy érzem, jó úton vagyok.. Pár hete közzétettem a facebookon egy bejegyzést, melyben leírtam útitervemet, s hogy alacsony költségvetésből tervezem mindezt. Kértem az embereket, osszák meg bejegyzésemet, hátha eljut a Szent Jakab út menti falvakban, városokban élőkhöz, reménykedve így befogadó, vendég/vándor-szerető emberek segítőkészségében.. Meglepetésemre nagyon sok "nálunk alhatsz", "hozzánk jöhetsz" üzenetet kaptam :) Így már közel 15 szállásom összejött 2 nap alatt. Főként Ausztriában, Svájcban élő magyarok írtak. Melengette szívemet, hogy így ismeretlenül is bizalmat szavaznak egy ilyen vándorinának.. Kiváncsian várom az új ismeretségeket, életeket, történeteket.. Az a hétvégém jórészt az üzenetek válaszolásáról szólt, közben örültem, töltődtem. Csak remélem, hogy viszonozni tudom nekik valahogy.
